Kincset találtál!
A Magyar Költészet Napja alkalmából matricákat rejtettünk el különböző helyeken. Most megtaláltál egyet! Ezeken a matricákon versek és egyéb meglepetések vannak, mint amiket lejjebb is találsz.
Nem kérdezem
Nem kérdezem, meddig tart. Nem számolom a napokat, mert veled minden perc úgy telik, mintha sosem múlna el igazán. Megszoktad, hogy néha csendes vagyok, s én megszoktam, ahogy kávét keversz. Nem kell már mondani, hogy fontos vagy az is elég, ahogy rám nézel este, mielőtt leoltod a lámpát. Szeretek így lenni veled nem lobogva, nem esve, csak úgy, mint aki végre nem keres. Mert megtalált. És nem akar többet. Csak ezt. Így. Mindennap. A világ nem lett más, csak én. És ha engem kérdezel ez épp elég.
- Éles Barbara
„Valami rend van benned”
Valami rend van benned. Nem a szigorú, vaskos törvények rendje, hanem az, ahogy a nap megtalálja minden reggel a fák levelét, mintha mindig is tudta volna, hova kell esnie. Nem ígérsz eget. Nem mondod, hogy örök. De itt vagy. És ez elég. Mint egy bögre tea, ha ázik kint az eső, vagy egy fél mondat, amitől elsimul bennem a nap. Sosem kértem, hogy ments meg. Csak azt, hogy legyél ott, amikor nem tudok nevetni. És te ott voltál. Szinte véletlenül. De azok a legnagyobb csodák, amik nem harsogva jönnek. Most már tudom, nem minden láng, ami melegít, és nem minden zaj, ami fontos. Van, amikor a csend mondja ki helyettünk: „igen, ez az. Itt jó lenni.”
- Éles Barbara
Szerelmes klisé-átdolgozás
Azt kívánom, hogy legyünk 85 évesek Úgy legalább nem olyan ijesztő az a maradék élet sem. Addigra majd a színes üvegablakaink előtt fogunk ülni a teraszunk árnyékában szappan illatúan és esténként még mindig tovább visszük a már amúgyis 23765 napos Duolingonkat Vagy 30 ipszit hallgatunk egy hintaágyban összebújva A szóvicceidet feljegyezve őrzöm majd a könyvtárszobánk egyik eldugott sarkában és onnan emlékszem vissza Mert most életkorom 20 sincs és már én sem tudok olyat írni amit nem írt meg az Úrfi Ezeket a sorokat is csak elloptam Akár a szívedet, de mostanra már talán megszoktad hogy lopom a legtöbb rímedet Is, meg a szekrényből az ingedet És ha jobban áll rajtam max kicsit megsértődsz Eldobtam a cigarettát is, ne bántsa az asztmád De én sem tudok olyan írni amit nem írt meg a Budapest bár Veled is csak egy húszezer éjszakás kaland lenne elég S ha csillagosra vált az ég Hát miénk már a nyolcas is Várnak minket Hajmáskér tornyai Téli estén közös vacogás Szobrok alján fiatal románc Szívünk ritmusa együtt disztichon De én sem tudok olyan írni amit nem írt meg a 30 ipszilon Hozzám a szerelem csak pihenni tért be Nem rohant, és az idillben megérett Szívemben szobát bérelt kavicssal díszítette S képpel Kézen fogva sétálgatunk Pécsett Lábunk egymás után egyszerre lépdel Balkáni érzet a Széchenyi téren Magasan a Tv torony, mindenki megpillantja De így sem tudok olyan írni amit nem írt meg Cserihanna Köszönöm hogy elviselsz amikor úgy érzem tényleg nem lehet Hogy kitartasz és annyiszor Vigasztalsz ahányszor kellhet A legnagyobb félelmem Hogy ott hagynak egyedül Alábbhagy, mert te felemelsz És az összes fájdalmam menekül Terápiából írok, és ez nagy ritkán helyrerak De én sem tudok olyan írni amit nem írt meg Csepella Te vagy itt a legsármosabb talpadtól a hajadig Nem megy nekem az átírás, kitalálok valamit Legalább te érzed, hogy a nagy izgalomban A kedvedért rohadt finom illatom van Esténként szemeid apró lámpácskák De nem tudok olyan írni amit nem énekelt el a Rájátszás Bőröd melege nyugtatja a testem Simítod hajamat és a csendben Szívemhez szorítom a tested Üti a ritmust a szíved rendben Mert velem még nem bánt ilyen jól ember Az érzéssel először nem tudtam mit kezdjek Nem tudom elmondani mennyire jó Nem lehet leírni és csak álmodozom mert Sötét van akkor amikor vége van Rohadt sötét mert a szem csukva van
- Horváth Eszter (Odalökött Költészet)
Hol találok még kincseket? Mennyi van még?
Kik csinálták ezt?
Kolora Egyesület
fehérvári összművészeti egyesület
INKognitó Kollektíva
bodajki művész közösség
Az eseményt a Posztolj verset az utcára! mozgalom ihlette.
id: , source: