Kincset találtál!

A korlátlanságban ugyan ott van néha a korlát is,
De a lehetetlenben is, mi van, ha sikerül mégis.
A látható mellett a láthatatlan érdemesebb-e,
Ha nézel, de nem látsz értékeket, az veszélyes lehet.

Hogyha futsz, előre szaladsz, mégis semerre sem haladsz,
Hangosan kiáltasz, ám hangtalan és néma a válasz.
Tudom, kerestél a színtelenben színeket, nem egyszer,
De az igazságtalanban az igazságot sem lelted.

Csak szótlan szavaid és mozdulatlan mozdulataid,
Árulták el a gondtalanságnak tettetett gondjaid.
Az esztelen tettek vagy az ész tétlensége nagyobb bűn?
Lelketlen emberek, embertelen lelkek vesznek körül.

Hol lelsz emberséges lelket, vagy lelkes embereket,
Kit még az érdek érdektelensége nem szennyezett be?
Ki lesz hát az, aki társad lesz a társtalan magányban,
Ki reményed lesz végső reménytelenség korszakában?

A valótlanság valósága, végtelen időd véges,
Így lesz az életlen, eltompult érzékekből éles.
Fénytelen, álmos nappalok, álmatlan, fényes éjszakák,
Életben élettelenség, s halálban halhatatlanság.

- Dervalics Enikő