Madách 200

Fekonya Róbert*

Isten és Lacika elmegy az állatkertbe,
Megnézni a vidrát.
Popcornt dobálnak neki,
De a vidra nem mozdul, csak napozik.

—Látod Lacika, erről magyarázok!
Magunk maradni, és nem magunkra
Isten színe előtt.

Milyen lehet Isten színe?
(Átlátszó)
Vajon ultraibolya, hogy csak a méhek látják?
Látszik egyáltalán a méhből Isten,
Vagy csak a 31-edik hét után?
Mivel látod Istent...
Mivel látod Istent,
Mihez passzol jobban?
Kórházkék vagy szépiabarna?
Vagy ez már 
Isten színe előtt megbocsáthatatlan?

Jobban tetszik Madách 15 színében Isten.
Ne légy színtelen, Isten,
Légy nemes, de ne mond, hogy nem,
Légy nemtelen, Isten!
"—Robi, te frissdiplomás vagy, tudod az ilyeneket
Isten fiú, vagy lány?"
-a teológiai csavar Lidl kasszába érkezik.
"—Nem olyan mindegy srácok, ha csak simán nem létezik?"
Nincs.
Vantalan.

Színtelen, nemtelen, vantalan...
Ember,
Milyen lenne Isten,

Ki ember színe elé járul?
Mikor mérges, beborul,
Megáll előttünk, vagy leborul?
Az önző gén Istene lenne?
Belülről súgja, mi a helyes,
És milyen helyes, hogy
Érdeke mindig a fajfenntartásnak is
Minden, ami morális!

Nem... Ez mégsem az igazi.
De az se lehet, hogy csak ennyi vagyunk,
Egy marék vér és salak,
Hogy az ember egy üres kérés, 
Mint a "Ne hagyd, hogy bántsalak"
Meg hát "Kell, hogy legyen"
Idézem a kérlelőt,
Kassza, Lidl, délelőtt-
Szerintem, ide a túlvilág Istene kell!
Hogy boldogan éljünk És meg ne haljunk.

Túl szomorú,
Ha Erszi néni elmegy,
Mikor nincs is hova menni.
Túlment a határon Ádámnak is
A tudomány világa,
Mert hát drámai kérdésre
Egyszerű válasz nem elég,
Ha a boldogság csak egy napos délután
És egy korsó sör,
A boldogság mindig csak vendég...

Oké, még ha nem is igaz,
Egy történetet megér?
Mert hát a lelken mégis könnyít,
    —Könnyeit szárítja a pár lelkes, aki ebből megél—
Így lesz az emberi nem
Igen,
Mivel ha Isten könyörög apróért,
Nem a hajléktalan,
Mégis szívesebben adom
Adóm egy százalékát,
És vasforgácsban csapódik
Az irónia...

De 15 színben mégis szép volt Isten.
Vagy mikor Lewis háborúzott vele gyászában,
Mikor özönvízként
Elárasztotta Ady végső napjait,
Mikor a zene megszólalt Isten házában—
A nevében valami sokkal fontosabb fogant.

Isten egy szép gondolat.

Mint elvinni egy kisfiút
Megnézni a vidrákat.